A nappali város keleti hangulatú, de nyugatiasan felszerelt. A belvárosi rész gyalogszerrel is könnyen bejárható, hamar megismerhető. Láthatunk üzleteket és legkülönfélébb igényt, kielégítő szállodákat, pálmafás sétányokat, nem túl nagy az autóforgalom. A belvárosban nagy a nyüzsgés mégis mindenki ráér. A kikötőben méltóság teljesen fújja a szél az óriási nemzeti lobogót. A házak fehérek, és nincs tetejük. Nem kelendő erre a bramah cserép. Mintha meg állt volna az élet, építkezés közben! Hosszú vasbeton gerenda szálak nyúlnak az ég felé, talán holnap ráhúznak még egy emeletet? Csak a szállodák teteje nyitott terasz. Ez a város semelyik általam ismerthez sem hasonlítható, mégis úgy mozogtam benne, mintha örökké itt éltem volna.  Az üzletekben, és a piacon csak férfi eladót láthatunk, kivéve, a gyógyszertárat. Nőt egyébként is nagyon keveset látunk az utcákon. Koldust  egyet se!!!!

Nyugodtan sétálhatunk, nézelődhetünk, de számítsunk rá, hogy esetleg magyarul szólítanak meg, vagy a kirakatban magyar feliratot is látunk. Hello, marhava, wellcom! Hangzik innen- onnan. Betérhetünk az üzletekben, szinte mindenütt beszélnek angolul. Ne lepődjünk meg, ha kávéval, teával kínálnak, azon se hogy szinte minden üzletben cigarettáznak, és egyáltalán nem illetlen, ha mi is égő cigivel térünk be. Közbiztonság? Zsebtolvajlás? Nagyon meglepett, hogy az utcákon minden helyi lakos nyitva hagyja az autóját! Még a kulcsot se veszi ki!